Mano laki rejtely

takingalineforawalk:

na hát én a héten olyat láttam, amit szerintem senki, vagy aki igen, az jelezze, mert nagyon szívesen alapítanék vele egy poszt-‘bernar venet a műcsarnokban’ rehabilitációs kört.
hogy ne beszéljek rébuszokban, tegnap sikerült VÉLETLEN (mindenféle szaftos részletet nélkülözően: elnéztem egy másik kiállítás helyszínét) meglátoganom a műcsarnok időszaki nagykiállítását. a saját bénázásom eleve bizonyos sokk-hatásként ért, viszont amikor beléptem a kiállítótérbe a féktelen röhögőgörcs és a teljes meglepődés okozta bamba arckifejezés váltogatta egymást, tehát pont úgy viselkedtem, mint ahogy egy igazi JÓLNEVELT kékharisnya elsőéves művészettörténésznek TILOS LENNE.
a részletes jellemrajz helyett inkább a tényeket írnám le, persze az élmény valójában leírhatatlan, szóval akinek van erre 900 fortintja (még az is lehet, hogy többe került, nem emlékszem, pontosabban NEM AKAROK emlékezni), az látogasson el egy jó humorú dandyvel, mert szinte hogy jobban is elsülhet a dolog, mintha standupot nézne az ember. 
na viszont mostmár félre a hadoválással, a kiállítást konkrétan egy hatalmas halom szén nyitja. ami még egész érdekes is lehet és az emberfia fejében megfordul a gondolat, hogy jé, itt pár szobával arrébb biztos tuti installációk meg ötletes firkálmányok is lesznek. hát lófaszt. ipari festékkel leöntött kartondobozokból, hatalmas sárga csövekből és matekképleteket ábrázoló “festményekből” áll az egész anyag. a kirohanásom pedig egyáltalán nem a modern művészet ellen szól, sőt, igazából mellette, mert ha itthon ezt adják el modern művészetként, akkor nem csoda, hogy senki nem vélekedik róla túl jól.
a legszebb az egészben, hogy Alexander Devals, a kiállítás kurátora szerint ez a halom szén a képzőművészet első forma nélküli alkotása. és igazából itt térnék a dolog lényegére. őszintén nem tudom eldönteni a mostani pillanatig sem, hogy ezt a drága alexandert, akinek kezéből ez a gyönyörű “gyermek” felcseperedett jól tarkón vágnám egy péklapáttal, hogy ilyen baromságokat hadovál és egy szinte -félve mondom, de basszameg- értéktelen kiállításanyagot töm a látogatóba, vagy nemes egyszerűséggel a pénz nagy úr és inkább lapogassam meg mentálisan a vállát, hogy ‘hé, haver egész jól kivágtad magad’. (főleg hogy a kurátori munka gyönyörű példái a frappáns humormorzsákat is tartalmazó értelmező szövegek is.)

mondjuk inkább meglapogatom a vállát, mert most olvasom a neten, hogy a kiváló bernar venet mindamellett, hogy európaszerte elismert alkotó, még composer of concrete music (technologically manipulated sound) és legalább ezt sikerült kihagyni a kiállítás anyagából.

ez nagyon fontos kontent. én annyit szeretnék hozzátenni azok számára, akik esetleg lusták és csórók a hasonló szórakozáshoz, hogy a nyitó teremben kátránnyal leöntött vásznak vannak. nincsen tovább, kátránnyal leöntött vásznak, kész. ja meg persze a világ ezek szerint első absztrakt műtárgyának aposztrofált adag szén a földön.

“a művész számára az az igazán fontos, hogy bármilyen is a színe, de a kartonpapír, akár egy iparcikk, egyenletesen le legyen festve” - ezt pedig szeretnem a seggemre tetoválni comic sans-szal.

edit: ja igen, és disclaimer, hogy bár éppenséggel ez sem áll távol az igazságtól, mert közepesen tahó vagyok - nem a modern művészet a baj, meg nem ez volt életem első kortárs kiállítása, sőt, nem is ez volt az első, ami nem tetszett, de ez a műcsarnokban kiemelt program, kátránnyal leöntött vásznakkal és földrebaszott sárga belsőépítész elemekkel. mindent vissza, szebb jövőt, tudom, de mégis.

edit2: egyúttal megragadnám az alkalmat, hogy rita eckermannt is elküldjem a picsába a szar képeivel együtt, ehhez viszont már nem fűznék magyarázatot, mert önző vagyok és sekélyes